petitségek

2007. szeptember 6., csütörtök

21 nap

A szombati meeting után nekem most 21 napig nem lehet húst ennem meg tojást és nem ihatok szeszt. Az önkezelést is mindennap végezni kell. Eddig én jól belealudtam az önkezelésbe, nemtom mi lesz a jövőben.

Ma annyira fájt a hasam, reméltem, hogy tudok "odahatni" Nem tudtam. Akkor meg mit fogok tudni csinálni?

Ez a nap nem az enyém. Nyomott vagyok, ég a gyomrom, fáj a hasam meg minden.

Tegnap találkoztam Ágival. Tök jól megbeszéltük hol/mikor, majd belémnyilalt, hogy nem emlékszem rá hogy néz ki. A Szamosban találkoztunk. Én időben ott voltam, körberohantam az objektumot, de senkit nem találtam, akire ráugrottam volna. Hívtam az otthoni számát, de már elindult. Negyedórát késett, de teljesen beállt a város, így ez nem volt nagy késés. Szerencsére ő megismert. Leültünk egy asztalhoz, rögtön mondta, hogy utoljára anyuval ültek ott. Ez jól megalapozta a továbbiak hangulatát.

Mindegy, jó volt vele dumálni. Vera nagyon nincs jól, de főleg azért, mert nagyon negatívan gondolkozik. Nem azt látja, hogy a pohár félig tele van, hanem azt, hogy félig üres. Kár. Remélem Canárin tudunk márciusban találkozni.

Ha Beb megjön, majd csinálunk még valami közös programot is. Oda kellett volna adnom Vera kulcsát, de Bebi jól elrakta annak a szekrénynek a kulcsát, amiben van. Türelmet kértem.

Csudika hullámzik, hol picsog, hol vidul. Tegnap délután valami bohócjelmezben butultak, meg rajzolt egy kisgyerekkel, nagyon sérelmezte, hogy lejárt az idő, de nem fejezték be a rajzot. Nem ő próbálkozott spanyolul a gyerekkel, hanem az angolul.

Oklevelet is osztottak este, meg agyon ünnepelték a nyerteseket. (Ki kell rohanni a nyertessel és magasba emelni a kezét.) Este bár...

Folyik az orra, mert "nagyon hideg van, alig éri el a 24 fokot...

Kapott egy csomó levelet, de felhatalmazással elolvashattam és, amire kellett, válaszoltam. Valami miatt Kéridzsi neki két emilt is dobott, Eszternek egyet sem. Továbbítottam. Őszikiránduláslázban égünk! Nagyon izgi, hogy a cél nem ismert:)

Várom már Bebit haza. Vele jobb aludni, mint Eszterrel. :)

2007-09-06 13:08

Mint kiderült, Judit este 10 után hívott, de én hét méter mélyen aludtam. Eszternek zokogott.

Reggelre ígérte, hogy hív, de én már az egész hetemet betábláztam, hétre megyek...

Kilenc körül elértem, szétzokogta a telefont. Neki mennyire rettenetes, nincs családja, egyedül van... Mondtam neki, hogy ennél szörnyűbb nem is történhetett vele, hogy az Atlanti partján kelljen Gran Canárián álldogálnia mellesleg az apjával kettesben. Mert, amig a kedves valaki kint van, addig bemehet az étterembe is a hozzátartozóval és alhat az illető szobájában is!!!. Zokogott a beosztása miatt is, hogy igaz, hogy egy hétre előre tudja, de van egy Julia is és JU rövidítéssel írják mindkettejüket. Így fogalma sincs, hogy mikor/merre. Azóta kiderült, hogy Juliát JO-val jelölik és nincs egész héten, az egész beosztás Judité volt.

Délután telefonáltam, először az apját értem el, aki közvetített: Tök jó hely, bejött egy csaj, megragadta Juditot és elvonszolta a bárba, hogy igyanak valamit, majd dolgozni. Most meg látom a lányunkat, animál, egy kisgyerekre dobál karikákat...

Megeggyeztünk, hogy megcsörgetnek és visszahívom őket. Csöng... Hívás...

Egy tök új leányzó lelkendezett a kagylóba. Igaz, hogy ma animációra volt kiírva felnőttekhez, de két gyereket szórakoztattak. A gyerekek spanyolul, ő angolul, de megértik egymást. Volt ujj festés (ecset helyett ujj) és valami vizezés is. Este meg a bárba megy melózni. Holnap viszont, mert ma már dolgozott, szabadnapot kap(?)! Még nincs egyenruhája, animációhoz trikót kapott és a saját sortjában volt, de estére biztos kap valamit.

A tegnapi "tanítás" után teljesen feldobódtam, de rettenetesen fáradt is voltam. (Asszem a lelkem könnyebbült meg.)

Ildi hangja tök megnyugtató és nagyon kellemesek a zenék is. Csak fekszünk és lazulunk. Szóval a tegnapi első arról szólt, hogy blablablabla ...sétálunk. Egyszercsak találunk egy dobozt, ami teli van szines lufikkal. Mindegyikbe belefújjuk a bánatunkat, fájdalmunkat –fizikait/lelkit –. Nagyon sok szines lufi kavarog már a lábunk körül. Mi meg csak töltjük a lufikat. És akkor jön egy szélvihar és elfújja az összes léggömböt. Tök kiakadtam, mert én belefújtam az anyu miatti fájdalmamat is és nem akartam, hogy elrepüljön. Nekem ennyi van az anyuból és erre ez is elrepül...? Tudom, hogy az a fő bajom, hogy nem tudom elengedni őt. Szóval elsírtam magam és egyre jobban megkönnyebbültem.

Tudom, persze, hogy el kell engednem, "nincs itt semmi dolga", de akkor mi marad? A mai meditáció egy kicsit ebben is adott valami segítséget. Arra vezetett rá, hogy ettől nem felejtem el, nem szeretem kevésbé, de ő is megnyugodhat és mi is, akik itt maradtunk. Nem vagyok lökött, nagyon is két lábbal álok a földön, mégis jól estek ezek a gonolatok. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy tök eldugult csövet kezdtek volna el kitisztítani és ettől egyre átjárhatóbb, egyre tisztább.

Tegnap még megtanultuk magunkat kezelni. Ma kaptunk egy második avatást és azzal védettséget is, így mától másokat is lehet kezelni. Én nem érzek semmit magamon, nemtom hogy kezelhetnék akárkit. A tanfolyamosok szerint ez kialakul. Nem vagyok benne biztos, hogy én bárki is szeretnék kezelni.

Ma felolvastak mindenféle tudnivalót a gyógyításról, beleértve a rákosok kezelését is. Nekem ijesztő. Kérdeztem, hogy kell-e gyógyítani, de azt mondták, hogy eddig is adtam gyógyszert, ha valakinek fájt a feje vagy a hasa, most majd én tudom megkezelni. Isten óvja a királyt! (Egyébként, jó, ha a gyógyszert is kezeljük, hogy a káros hatásokat kivédjük! A fájdalomcsillapítót ne!!!. Infarktusost sem lehet kezelni! Lábtörést igen???!!

Judittal tegnap beszélgettünk! Sír. A hotel megengedte neki, hogy az apjával reggelizzen és vacsizzon, sőt vele alhat. Hétfőtől animáció! Felnőttekkel kezd. Meg valamiféle táncban is részt vehet, ha akar. Én ma két SMS-t kaptam arról, hogy mennyire itthon lenne. Balcsit is nehezen szokta meg, remélem a munka segít majd neki. Eszter is kapott SMS-t még nem olvastam. De Eszter kivonatolta. Eszerint: (Eszter előre megírt 11 levelet és a búcsúajándékok egyikeként ezt kapta Judit) Judit elolvasta az első levelet és sokat nevetett rajta, nem sírt. (Eszter nem érti min nevetett, szerinte semmiféle tréfa nem volt a levélben...) Valamint annyira sír, hogy már az apja is vele zokog. Ez tök jó! Nem?

Én meg belevágtam az "energiás" tanfolyamba. Nem vagyok hívő, rettenetesen kétkedve mentem el.

A vezető nyomdász társam volt anno... Anyáink meg a kerületből ismerték egymást. Amikor Ildi megtudta, hogy anyu beteg, állandóan keresett, hogy kezelné. Annyira messze van ez az egész tőlem... Mindig kitértem – remélem – udvariasan. Amikor nagyon rosszra fordult anyu állapota, megkerestem Ildit... Hátha.

Szóval innen az ismeretség. Most, hogy Judit ilyen messzire ment és ilyen sokáig dolgozik ott, hagytam magam rábeszélni az invitálásra. Persze mindenféle prekoncepcióval mentem. Nem bántottak :)), nem mostak agyat. Ha úgy veszem volt egy teljes napom arra, hogy lazuljak, csukott szemmel, halk zene alatt gondolkodjak... Jó volt. Még kavarognak az élmények...

Ma is megyek, kiváncsi vagyok. (Persze kaptam "varázsvesszőt is, hogy mérjem a káros sugarakat???, meg az esetleges betegségeket az aurában(?). A partneremnél a bal combban, és a bal csuklójánál tapasztaltam valamit, ő meg lelkesedett, hogy hogy úgy van:) Ma már gyógyítunk is!

Eszter nagyon rendes, nem röhög ki hangosan. Tegnap az események után találkoztam vele és egy barátnővel, szegényekre az összes élményt rázúdítottam. Szegény Eszter biztosan égett, hogy milyen lökött vagyok... Ezen már nem nagyon segíthetünk:(

Tegnap délután Judit találkozott Tiborral, aki előtte szintén a szállóban gyakornokoskodott. Számos tanácsot adott. Judit szerint biztos nem igaz, hogy ennyire jó, mert a gyerek nagyon meg volt elégedve mindennel, amíg kint volt.

A délután további része zokogással, pakolással, a bepakolt cuccok selejtezésével zajlott.

Este Bebi elvitte Esztert vezetni, majd hirtelen felindulásból valamennyien kimentünk Csillére. Utána anyós és a kocsit leadtuk Gyuszinál. Erre ő visszahozott minket a lakásba, hogy újra elvigye a kocsit és félkettőre értünk jöhessen. Igazi Lehóczky szervezés volt! :)

Dög óra félkettőkor nyüszög, fel! (Ha nem írom a zokogást, az azért van, mert akkor betelne a hely.) Judit azt hiszi, hogy nekünk nagyon klassz lesz nélküle és semmi értelme elmennie. Remélem azért belejön majd. Balcsin is belerázódott a felnőttségbe.

Kettőre reptér, csigalassú sorok. Becsekk... Persze szétszedették a laptopot... Tök kipakoltatták Judit zsebeit. (Aggódtam, hogy harcoló német katonák is előbukkannak, de semmi...) Ők be, mi el. Gyuszi rohant haza. Fekvés. Közben az SMS, hogy gépben ülnek.

El... Itthon halálos csönd Eszternek az egész vakációt ki kéne ma pihennie, de még moziünnepezni is akar. Majd alszik a suliban? Én készülök és ügetek a tanfolyamomra. Kiváncsi vagyok.

Ez az egész naplós lett. Kedves naplóm, bevallom neked... ma babfőzelék volt...

Még nem egészen ügyesen használom, de belejövök. Ma lesz Judit búcsuja, ki kell bírni. Azt is, hogy elmegy, meg a körítést is. El kell engedni. Szar.

2007-08-24 07:25

2007. augusztus 23., csütörtök

Ez az első alkalom, hogy próbálkozom. Judit elutazik 10 hónapra, ezért gondolom, hogy így talán könnyebben kommunikálunk. Otthonról viszont kidobott a gép állandóan. Elég érdekes lesz, hogy be kell ahhoz jönnöm a munkahelyemre, hogy írhassak...

2007-08-23 10:41



2007. szeptember 6., csütörtök 21 nap A szombati meeting után nekem most 21 napig nem lehet húst ennem meg tojást és nem ihatok szeszt. Az önkezelést is mindennap végezni kell. Eddig én jól belealudtam az önkezelésbe, nemtom mi lesz a jövőben. Ma annyira fájt a hasam, reméltem, hogy tudok "odahatni" Nem tudtam. Akkor meg mit fogok tudni csinálni? Ez a nap nem az enyém. Nyomott vagyok, ég a gyomrom, fáj a hasam meg minden. Tegnap találkoztam Ágival. Tök jól megbeszéltük hol/mikor, majd belémnyilalt, hogy nem emlékszem rá hogy néz ki. A Szamosban találkoztunk. Én időben ott voltam, körberohantam az objektumot, de senkit nem találtam, akire ráugrottam volna. Hívtam az otthoni számát, de már elindult. Negyedórát késett, de teljesen beállt a város, így ez nem volt nagy késés. Szerencsére ő megismert. Leültünk egy asztalhoz, rögtön mondta, hogy utoljára anyuval ültek ott. Ez jól megalapozta a továbbiak hangulatát. Mindegy, jó volt vele dumálni. Vera nagyon nincs jól, de főleg azért, mert nagyon negatívan gondolkozik. Nem azt látja, hogy a pohár félig tele van, hanem azt, hogy félig üres. Kár. Remélem Canárin tudunk márciusban találkozni. Ha Beb megjön, majd csinálunk még valami közös programot is. Oda kellett volna adnom Vera kulcsát, de Bebi jól elrakta annak a szekrénynek a kulcsát, amiben van. Türelmet kértem. Csudika hullámzik, hol picsog, hol vidul. Tegnap délután valami bohócjelmezben butultak, meg rajzolt egy kisgyerekkel, nagyon sérelmezte, hogy lejárt az idő, de nem fejezték be a rajzot. Nem ő próbálkozott spanyolul a gyerekkel, hanem az angolul. Oklevelet is osztottak este, meg agyon ünnepelték a nyerteseket. (Ki kell rohanni a nyertessel és magasba emelni a kezét.) Este bár... Folyik az orra, mert "nagyon hideg van, alig éri el a 24 fokot... Kapott egy csomó levelet, de felhatalmazással elolvashattam és, amire kellett, válaszoltam. Valami miatt Kéridzsi neki két emilt is dobott, Eszternek egyet sem. Továbbítottam. Őszikiránduláslázban égünk! Nagyon izgi, hogy a cél nem ismert:) Várom már Bebit haza. Vele jobb aludni, mint Eszterrel. :) 2007-09-06 13:08 2007. szeptember 3., hétfő :(, :) Mint kiderült, Judit este 10 után hívott, de én hét méter mélyen aludtam. Eszternek zokogott. Reggelre ígérte, hogy hív, de én már az egész hetemet betábláztam, hétre megyek... Szóval utána kerestem, ő kikapcsolt állapotban, apja félig alva. Kilenc körül elértem, szétzokogta a telefont. Neki mennyire rettenetes, nincs családja, egyedül van... Mondtam neki, hogy ennél szörnyűbb nem is történhetett vele, hogy az Atlanti partján kelljen Gran Canárián álldogálnia mellesleg az apjával kettesben. Mert, amig a kedves valaki kint van, addig bemehet az étterembe is a hozzátartozóval és alhat az illető szobájában is!!!. Zokogott a beosztása miatt is, hogy igaz, hogy egy hétre előre tudja, de van egy Julia is és JU rövidítéssel írják mindkettejüket. Így fogalma sincs, hogy mikor/merre. Azóta kiderült, hogy Juliát JO-val jelölik és nincs egész héten, az egész beosztás Judité volt. Asszem sikerült némi észérvvel lenyugtatni. Délután telefonáltam, először az apját értem el, aki közvetített: Tök jó hely, bejött egy csaj, megragadta Juditot és elvonszolta a bárba, hogy igyanak valamit, majd dolgozni. Most meg látom a lányunkat, animál, egy kisgyerekre dobál karikákat... Megeggyeztünk, hogy megcsörgetnek és visszahívom őket. Csöng... Hívás... Egy tök új leányzó lelkendezett a kagylóba. Igaz, hogy ma animációra volt kiírva felnőttekhez, de két gyereket szórakoztattak. A gyerekek spanyolul, ő angolul, de megértik egymást. Volt ujj festés (ecset helyett ujj) és valami vizezés is. Este meg a bárba megy melózni. Holnap viszont, mert ma már dolgozott, szabadnapot kap(?)! Még nincs egyenruhája, animációhoz trikót kapott és a saját sortjában volt, de estére biztos kap valamit. 2007-09-03 19:23 2007. szeptember 2., vasárnap energia 2. A tegnapi "tanítás" után teljesen feldobódtam, de rettenetesen fáradt is voltam. (Asszem a lelkem könnyebbült meg.) Hét méter mélyen aludtam és teljesen kipihenten ébredtem. Nagyon tetszettek a meditációk tegnap is és ma is... Ildi hangja tök megnyugtató és nagyon kellemesek a zenék is. Csak fekszünk és lazulunk. Szóval a tegnapi első arról szólt, hogy blablablabla ...sétálunk. Egyszercsak találunk egy dobozt, ami teli van szines lufikkal. Mindegyikbe belefújjuk a bánatunkat, fájdalmunkat –fizikait/lelkit –. Nagyon sok szines lufi kavarog már a lábunk körül. Mi meg csak töltjük a lufikat. És akkor jön egy szélvihar és elfújja az összes léggömböt. Tök kiakadtam, mert én belefújtam az anyu miatti fájdalmamat is és nem akartam, hogy elrepüljön. Nekem ennyi van az anyuból és erre ez is elrepül...? Tudom, hogy az a fő bajom, hogy nem tudom elengedni őt. Szóval elsírtam magam és egyre jobban megkönnyebbültem. Tudom, persze, hogy el kell engednem, "nincs itt semmi dolga", de akkor mi marad? A mai meditáció egy kicsit ebben is adott valami segítséget. Arra vezetett rá, hogy ettől nem felejtem el, nem szeretem kevésbé, de ő is megnyugodhat és mi is, akik itt maradtunk. Nem vagyok lökött, nagyon is két lábbal álok a földön, mégis jól estek ezek a gonolatok. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy tök eldugult csövet kezdtek volna el kitisztítani és ettől egyre átjárhatóbb, egyre tisztább. Ennyi a lélekről. Tegnap még megtanultuk magunkat kezelni. Ma kaptunk egy második avatást és azzal védettséget is, így mától másokat is lehet kezelni. Én nem érzek semmit magamon, nemtom hogy kezelhetnék akárkit. A tanfolyamosok szerint ez kialakul. Nem vagyok benne biztos, hogy én bárki is szeretnék kezelni. Ma felolvastak mindenféle tudnivalót a gyógyításról, beleértve a rákosok kezelését is. Nekem ijesztő. Kérdeztem, hogy kell-e gyógyítani, de azt mondták, hogy eddig is adtam gyógyszert, ha valakinek fájt a feje vagy a hasa, most majd én tudom megkezelni. Isten óvja a királyt! (Egyébként, jó, ha a gyógyszert is kezeljük, hogy a káros hatásokat kivédjük! A fájdalomcsillapítót ne!!!. Infarktusost sem lehet kezelni! Lábtörést igen???!! Judittal tegnap beszélgettünk! Sír. A hotel megengedte neki, hogy az apjával reggelizzen és vacsizzon, sőt vele alhat. Hétfőtől animáció! Felnőttekkel kezd. Meg valamiféle táncban is részt vehet, ha akar. Én ma két SMS-t kaptam arról, hogy mennyire itthon lenne. Balcsit is nehezen szokta meg, remélem a munka segít majd neki. Eszter is kapott SMS-t még nem olvastam. De Eszter kivonatolta. Eszerint: (Eszter előre megírt 11 levelet és a búcsúajándékok egyikeként ezt kapta Judit) Judit elolvasta az első levelet és sokat nevetett rajta, nem sírt. (Eszter nem érti min nevetett, szerinte semmiféle tréfa nem volt a levélben...) Valamint annyira sír, hogy már az apja is vele zokog. Ez tök jó! Nem? Szóval most itt tartunk, mi itthon vagyunk magunk alatt, ők ott ketten... 2007-09-02 18:32 energia Szombat hajnalban Judit elrepült. Én meg belevágtam az "energiás" tanfolyamba. Nem vagyok hívő, rettenetesen kétkedve mentem el. A vezető nyomdász társam volt anno... Anyáink meg a kerületből ismerték egymást. Amikor Ildi megtudta, hogy anyu beteg, állandóan keresett, hogy kezelné. Annyira messze van ez az egész tőlem... Mindig kitértem – remélem – udvariasan. Amikor nagyon rosszra fordult anyu állapota, megkerestem Ildit... Hátha. Szóval innen az ismeretség. Most, hogy Judit ilyen messzire ment és ilyen sokáig dolgozik ott, hagytam magam rábeszélni az invitálásra. Persze mindenféle prekoncepcióval mentem. Nem bántottak :)), nem mostak agyat. Ha úgy veszem volt egy teljes napom arra, hogy lazuljak, csukott szemmel, halk zene alatt gondolkodjak... Jó volt. Még kavarognak az élmények... Ma is megyek, kiváncsi vagyok. (Persze kaptam "varázsvesszőt is, hogy mérjem a káros sugarakat???, meg az esetleges betegségeket az aurában(?). A partneremnél a bal combban, és a bal csuklójánál tapasztaltam valamit, ő meg lelkesedett, hogy hogy úgy van:) Ma már gyógyítunk is! Eszter nagyon rendes, nem röhög ki hangosan. Tegnap az események után találkoztam vele és egy barátnővel, szegényekre az összes élményt rázúdítottam. Szegény Eszter biztosan égett, hogy milyen lökött vagyok... Ezen már nem nagyon segíthetünk:( 2007-09-02 07:34 2007. szeptember 1., szombat Elment Szombat reggel 7.14. Tegnap délután Judit találkozott Tiborral, aki előtte szintén a szállóban gyakornokoskodott. Számos tanácsot adott. Judit szerint biztos nem igaz, hogy ennyire jó, mert a gyerek nagyon meg volt elégedve mindennel, amíg kint volt. Asszem nem nagyon pozitív a csemete gondolkodása. A délután további része zokogással, pakolással, a bepakolt cuccok selejtezésével zajlott. Este Bebi elvitte Esztert vezetni, majd hirtelen felindulásból valamennyien kimentünk Csillére. Utána anyós és a kocsit leadtuk Gyuszinál. Erre ő visszahozott minket a lakásba, hogy újra elvigye a kocsit és félkettőre értünk jöhessen. Igazi Lehóczky szervezés volt! :) Dög óra félkettőkor nyüszög, fel! (Ha nem írom a zokogást, az azért van, mert akkor betelne a hely.) Judit azt hiszi, hogy nekünk nagyon klassz lesz nélküle és semmi értelme elmennie. Remélem azért belejön majd. Balcsin is belerázódott a felnőttségbe. Kettőre reptér, csigalassú sorok. Becsekk... Persze szétszedették a laptopot... Tök kipakoltatták Judit zsebeit. (Aggódtam, hogy harcoló német katonák is előbukkannak, de semmi...) Ők be, mi el. Gyuszi rohant haza. Fekvés. Közben az SMS, hogy gépben ülnek. El... Itthon halálos csönd Eszternek az egész vakációt ki kéne ma pihennie, de még moziünnepezni is akar. Majd alszik a suliban? Én készülök és ügetek a tanfolyamomra. Kiváncsi vagyok. Ez az egész naplós lett. Kedves naplóm, bevallom neked... ma babfőzelék volt... 2007-09-01 07:13 2007. augusztus 24., péntek Még nem egészen ügyesen használom, de belejövök. Ma lesz Judit búcsuja, ki kell bírni. Azt is, hogy elmegy, meg a körítést is. El kell engedni. Szar. 2007-08-24 07:25 2007. augusztus 23., csütörtök Ez az első alkalom, hogy próbálkozom. Judit elutazik 10 hónapra, ezért gondolom, hogy így talán könnyebben kommunikálunk. Otthonról viszont kidobott a gép állandóan. Elég érdekes lesz, hogy be kell ahhoz jönnöm a munkahelyemre, hogy írhassak... 2007-08-23 10:41 « Elejére \| Újabbak