petitségek

2011. június 8., szerda

Temetés

Hát megvolt tegnap. Csak remélni tudom, hogy a fiúk megbékéltek belül.

Érdekes volt a szertartás, a pap rengeteg semmit hordott össze, aztán bejelentete, hogy kapott egy nekrológot, felolvassa. De, szegény akkor tette előzőr, így majdhogynem szótagolt. Ciki volt, na. De, az is, hogy én írtam a szöveget és egy névelőt nem tett hozzá... Felolvasta az egészet. Pedig azért készült, hogy kiegészíthesse, hozzátegyen a tudományából.

Dr. Lehóczky Gyuláné, Bucher Mária 1918 február 26.-án született.

Nem könnyű időszakban volt fiatal és nem könnyű időszakban lett feleség, anya.

Hosszú, egészséges élete során a családja volt az első. Mindig, mindenről képes volt lemondani imádott fiai javára. Utolsó pillanatig pontosan tisztában volt a gyerekek helyzetével, segített megoldani problémáikat, együtt örült velük a sikereiknek. Ő mindig a háttérben igyekezett maradni, csak a feltételeket biztosította gyermekei számára. Nevelése példaértékű lehetett, hiszen fiai is ennek szellemében nevelik gyermekeiket: valamennyi unoka jó eredménnyel tanul, végzi munkáját, tisztelettudó, jól nevelt.

Az ötvenes években, amikor Apinak nem sok lehetőség jutott, Ancsú kiállt a családért, biztosította a fiúk jó létét: mindennap finom étel került az asztalra, tiszta lakás és ruha várta a fiúkat.

Sokáig rituálé volt az Ancsú sütötte vasárnapi kuglóf felszelése. Legendásak voltak a közös karácsonyok, húsvétok, ahol Ancsú varácsolt terül-terülj asztalkámat a család számára és rendezett emlékezetes ünnepeket.

Ancsút humora sok mélyponton, családi konfliktuson segítette át. Háziassága méltó példa a lányunokák számára.

Szép, hosszú életet élt, szerencsésnek mondhatta magát, hiszen a család szeretete vette körül. Áldozatosan ápolták fiai, unokái.

Gyászolják fiai: Laci, Öcsi, Bandi; unokái: Judit, Eszter, Évi; menyei: Joli, Mari, Panni; unokahuga: Ági és számos barátja, rokona.

Ez volt az opusz. Tényleg csak kiindulásnak szántam, de őszintén gondoltam.

De azt már nem, hogy a család még itt sem fog össze, hogy a fiúk nem képesek a sírnál összeölelkezni vagy egymás kezét fogni. És miattam. Ez fáj, ezt szégyenlem. Engem lehet útálni, kiközösíteni, de miattam a testvéreknek szakítani...?!

Ez annyira gyáva megoldás. Én vállalom, hogy véleményem volt és leírtam. De tessék engem kihagyni és tessék a rokonoknak összeborulni!

Szegény Bebi nem érti, hogy a nagypofájú neje véleménye miatt nem is köszöntek neki. És tényleg, milyen megoldás, hogy A véleménye miatt eltapossuk B-t is? Pedig szegénynek fogalma sincs a körülményekről.

Ma meg teljesen elszálltam. Annyira szarul voltam, hogy Judit bejött értem és hazakísért, lefektetett. Vagy az időjárás vagy a család szétcincálása lehetett a ludas.

Ildit kergettem már hosszú ideje, de csak ma értem el. Szerencsére elszökött szabira, ez már kijárt neki. Én meg összetelefonálgattam Beb barátaiból párat, mert ő senkinek sem írt. Alig volt kellemetlen, hogy vasárnap szóltam a keddi búcsú miatt. Mindegy. Szép volt összeségében. Szép virágok, síró emberek...

Ma Beb kiment külön búcsúzni... Iszonyat sokat fogyott...

Remélem Pünkösdkor valamiféle pihi lesz.

(Volt nekem magánéleti problémám is, de megoldódni látszik...)

Pénteken talán sörfesztivál keretében találkszom Ildivel és elcsábíthatom Beb-et is.

Hát így gyászolunk...

2011-06-08 23:23

Unokanővérem fahangon telefonál pénteken, hogy iszonyat szarul van, vírusos nemtommi, senki sincs körülötte... Esetleg nem néznénk-e fel... Vigyorgtam, hogy persze, a lökött unokahugod elkaphatja... De, nekem már volt szombatra progim, így nem ugrottam a lehetőségre, hogy arra járjak, de felhívtuk Bebit, aki Csillén PALÁNTÁZOTT, hogy látogassa meg hazafelé, hogy mi is van. Telt-múlt az idő, Bebi sehol, hívom. Mondja, hogy Ágival van, nem is látszik betegnek, jókat röhögnek. Mondom, mesélje el neki Éyálékat, hogy mit töketlenkednek a lakással. Kicsit értetlenkedett, hogy minek, mondtam, hogy Áginak ugyanolyan rokona, mint nekem... Erre csodálkozott, hogy tényleg...? Ez furcsa lett és megkérdeztem, hogy ugye a M. Áginál ül? Erre hallkan csak annyit mondott, hogy otthon beszélünk majd... Szóval kiderült, hogy az én naccerű emberem elment a saját unokanővérét meglátogatni, a D. Ágit és azzal viháncoltak olyan lelkesen, ezért nem látszott betegnek az az Ági... :D

Beb szombaton a barátos buli helyett is palántázott, így megfűztem, hogy akkor már az én unokatesómat is látogassa meg. Megtette, de soha a büdös életben erre nem fogom bíztatni, mert minek. Ági feje tök máshol, aztán felélénkül és intézkedni akar és tök összekavar mindent. Megkövettem a férjemet és ennyi...

Nagggyon későn (vagy inkább korán) - feküdtem le és nagyon mélyen aludtam, nehéz volt az álomport kipiszkálni a szememből, de jó időt futottam. Megyek büszkén a metróba és aszongya rend éber őre, hogy nem jó a bérletem. Miért ne lenne jó?!

Ma már június van, az meg májusi. Basszus. Megpördültem, rohanok vissza a villamosra, hívom Esztert, hogy talizzunk a megállóban a bérlettel. És hívom Tótit, szépen artikulálva mesélem neki az egész sztorit, amikor jön az ellenőr. Erre leugrom az Oktogonnál, hívom Esztert, hogy oda kellene a bérlet... SMS-ezek Anginak, hogy közlekedek, de jövök. Eszter jött, minden okés volt a végére, de a hátamon patakzott a víz...

Kaptam tőle egy csomó jópofa dolgot: gumigyűrűt, macikát (miért pont?), Fantát, és hozott a Pikasszó múzeumból olyan velaszkézes képet... Ami a kedvencem. Az Infánsnő... Ebből képződött egy igazi pikasszós megoldás, a sokszemű kislány a hatlábú kutyával...

Meg, mutatta volna a képeit, de belealudtam (bocsi) asszem az ezredik után... :) Ma folyt. köv.

Újra járok a szurkodós dokihoz, mert elburjánoztam itten. És vettem viszkit, mert a doki néni szerint csak azt lehet inni, ha inni kell... Így azt teszem, orvosi rendelvényre!

A temetés kedden lesz, előtte még jegyzőkönyvezem az értekezletet, aztán ügetek oda. Még a papnak kell valamit összeállítani ancsúról, asszem ezt nekem kell megírni még ma...

Hétfőn még Juditék etették és dumiztak vele délben, este meg már nem volt magánál, Gyusziék kihívták a mentőt... Szerdán hagyott itt bennünket.

Szerda este átballagtunk Mariékhoz, magamhoz vettem egy üveg pálinkát és öntöttem a fiúkba (meg magamba). De jó volt, talán kicsit kiengedtek.

Ma intézték a kórházat, de a proszektura csak a következő héten megy. Addig is ajánlatot kaptunk a temetkezésitől...!!! Ez a legjobb üzlet. A halál. Annyira pofátlan az egész...! A temetőn belül 20 000 ezer forint a szállítás, 7500 a koszorúk szállítása, a ravatalról leszedése kb. 4000. Pikk-pakk 400000 a végösszeg, ebben sem a pap, sem a sír szétszedése nincs (mert hely az már van). Akkora aljasság!

Én hétfőn-kedden stratégiai megbeszélésen voltam Márkházán. Tök jó lett volna, ha nem közben zajlik, ami...

A szünetekben állandó telefonálgatás és én ott bőgtem a telóba, Bebi Pesten. Isteni, na.

Ma meg háváj-dizsi-napfény kellett volna, hogy legyen: főnökség elutazott. De AZOK folyamatosan telefonálgattak és ötleteltek, hogy még mi-mindent kell csinálnunk. Teljesen kész lettem.

Este sétálni mentem, Judit is kisért, de aszongya soha többé. Timi elég furi edzéseket tart, olyan, mintha kéjelegne abban, hogy mire NEM vagyunk képesek. Ma 20 percet gyalogoltatott a homokozóban minket, a cipőm teli ment a homokkal, a lábamat feltörte a homokos zokni. Szép dolog a sport!

Holnap V. Nemzetközi Derelyefesztivál Nagytályán. Ildi visz s visszük az exanyósát, aki egy tünemény. Mindenkinek ilyet kívánok!. Tavaly szarrá áztunk, annyira ömlött, de a vendég Hevesi Tamás volt, akinek szétcsápoltuk a koncertjét. Eszter, Bebi és én voltunk az örjöngő tömeg, de nagyon élveztük és Tamás is megköszönte, hogy ennyire örültünk neki. (Előtte azt sem tudtam, ki a tök, de kiderült, hogy egy csomó dalát hallottam már.)

A Fesztivált is szétmosta az eső, de most Feri, a polgármester megigérte a jó időt.

Na, megvolt az eskem-beskem! És kimondták... Mondhattak volna nemet is, izgibb lett volna, de mindegy...

Nem volt szép, hogy Judit szülinapját szétbombázták ezzel. De azért szordínó azt is megültük, igaz a szombati ebédet vasárnap estére csúsztattuk.

Bebi vidéken volt két napig, nem érte el anycsut. Mire megnézték, kiderült, hogy nagyon legyengült, azóta a két fiú rohangál oda és ápolja. Reggeliztetik, ebédeltetik, vacsiztatják. Nem könnyű, mert, mint egy kisgyerek, időnként nem hajlandó enni. De a doki azt mondja, hogy eszük ágába se jusson kórházba vinni, csak így otthon... Nagyon aggódóm érte, persze, de a fiúkért is, mert teljesen kikészülnek, semmi extra magánélet. A harmadik legény elegánsan kihúzta magát: annyira felizgatja ez az egész, hogy inkább nem... Én viszont folyamatosan főzök – most kiderült, hogy mégis csak tudok – még rendeléseket is kapok, hogy mit enne... :) Lassan belejövök az egyszemélyes adagokba...

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS megvolt a Journey, amit a csajocskák rendeztek! Aszongyák isteni volt, innen gyerekjáték a következő, amit meg egyébként követelnek is az ott megjelent játékosok/fogók. Lehet, hogy nyár végén...

Judit elkísérte az unokatesómat Isztambulba. Nem jött valami nagyon happy-n haza. Igaz, nem könnyű egy 50 évvel idősebb kedvére tenni.

Szombaton meg színház... Én nagyon bunkó lehetek, de nem tudtam befognadni, sőt, kimondottan szenvedtem. Még a büdös életben soha sem vettem színházi büfében magamnak semmit, nemhogy rövidet, de most kellett, mert felugrottam volna és elszaladok. De nem lehetett, mert ugye a rokoni kapcsolat... (Ulickaja: Orosz lekvár)

Közben anyu házában valaki villanyfelújítás közben belefúrt a gázvezetékbe, erre a Gázművek elzárta a házban a gázt és TELJES vezetékcsere után volt hajlandó csak visszaadni. Eszter szentségelt, mert Daniel és egy Thomas nevű osztrák, aki Norvégiában dolgozik, jöttek a Journey miatt. A végén a gyerekek nálunk zuhanyoztak, a gőzmozdony meg ott, hideg vízben. A gázt visszakaptuk, erre Csillén fenyegetett minket meg a Vízművek teljes elzárással. A telep 10 milkával lóg és – mivel alanyi joga mindenkinek vízhez jutni, ezért ez nem lehetett az elzárás indoka –, arra hivatkoznak, hogy visszaszívárog a szennyvíz és ez veszélyes. Vízműtársulásokat kell létrehozni és azokkal megépíteni a saját hálózatot, ami órával mérhető és oda fizetni a díjakat, ami viszon igazolt, így boztos, hogy odamegy a pénz, ahova befizettük.

Ezen idő alatt, bent beindult a Márai program... Én voltam a felelős azért, hogy az anyagok fel legyenek töltve. Egész Húsvétkor azt csináltam, meg bent is. Annyira híg fos volt a felület...! Csillén meg a mobilinternet még ki-kidobogatott, útáltam az egészet. Vázlatként el kellett menteni, de akkor nem lehetett kimászni, hogy majd az igazi adatok ismeretében befejezem, hanem minden csillagos mezőt ki kellett tölteni és csak akkor lehetett odébbmenni, ha véglegesre mentettem. Mondták, hogy lehet módosítani. Erre a szerzők helyére asasasasa -t írtam és minden könyvet nálam 2010-ben adtak ki. Ezeket az adatokat csak a könyvek EGYENKÉNTI!!! kinyitásával találtam meg. Nem volt nehéz, kiadónként (Kossuth, Ventus) és témánként (tényirodalom, szépirodalom) csak 60-60 könyvet érintett.

Bent, aztán hívogattam a szervezőket, mondtam a gondjaimat, erre nagyokosan kezdték buherálni a felületet, de közben persze zajlott a feltöltés, összeakadtak az adatok, nem lehetett menteni, kilépni. Iszonyat, na! A főnököm, a hivatalos 30.-a helyett szerdára kötelezett minket a teljes anyag elkészítésére és én ettől paráztam. De elkészültem a feltöltéssel, csak javítgatni kellett. Húúúúú... Szerettem csinálni, na...

Bent most nagytakarítás ablakok lemosásával, nagy meló! Előtte mindent el kellett rakni, mert az volt a mondás, hogy csak az üres felületet takarítják. Izgi lesz hétfőn visszapakolni.

Most május elseje és a Munka Ünnepe! Megyek felvonulni, remélem nem mos el az eső!

Hétfőtől TITKÁRSÁGVEZETŐ!!! Főnökök, szerencsére Angliában, könyvfesztiválon. Hétfőn korábban el, így elérem kényelmesen a gyaloglást. Tök jó!. Aztán megkapom a kaják leírását is... Nem is tudom... Jeleztem, hogy útálom a zöldbabot, erre a nyitó kaja rakott zöldbab. Jeleztem, hogy nemtok pancsolgatni, erre mindennapra külön kell piperészni a kajákat (csirkepástétom 1 főre: kifőzni a husit, ledarálni, fűszerezni... stb). Mi lenne, ha pancsolgatni is kéne...?

Szerdán egész nap őrület, értekezlethegyek, mert a kiesett két napot be kell pótolni...

Anyunál lakógyűlés. Az a ház iszonyat, bár a mienk übereli! A SZB vezetője benyögte, hogy javadalmazást akar, bár én ágáltam ellene – az egész jegyzőkönyv arról szól, hogy én ellenszavaztam –, az egész ház megszavazta, miközben lappogattak, hogy milyen igazam van. Aztán a másodikon egy villanyfelújításnál belefúrtak a gázvezetékbe, erre a gázművek lezárta és csak a vezetékek felújítása után kötik vissza a gázt. Eszter magán kvül van és velem ordibál, hogy most hogy jön ide Daniel meg a német pasi, akik a Yourney-re jönnek.

Csütörtökön és pénteken kezdődött a magyar Könyvfesztivál, főnökség oda... Meló után nyaki ultrahang, az erek állapota miatt. Hosszas várakozás után a nagyon klassz doki azt mondja: gratulálok! Nagyon szépek az erei! Annyira jó! (De, akkor mitől szédülgetek?)

Pénteken Angi "elküld" hamarabb, így a dokinénihez elrohanok, mutatom a leletemet, nyakamba borul és megpuszil: ezt az állapotot tanítani lehetne, annyira szépek az eredmények. Eddig mértem a vérnyomásom reggel-este, ezeket az értékeket is mutatom. Ez is tetszik , ezért is puszit kapok. Nem hogy nem magas, inkább alacsony. Így nem kell a 24 órás készülék. Utána ügetés a fogdokihoz a tisztításra, amit negyedike óta tologatok. Panna doki nagyon örül az állapotomnak, gyönyörűek a fogaim, legközelebb novemberben talizunk! :)

Este hattól Csillagánizs főzősuli, ezt kaptam a családtól a szülinapomra. Eszterrel mentünk.

Húsvéti Brunch a téma. Azt gondoltam, hogy a maradék sonka és tojás feldolgozása a feladat, de nem!

Ezeket megcsináltuk, szerintem tudjuk reprodukálni is. A legnagyobb sikere az előételnek volt, ezt Eszterrel készítettük. (Akartunk hozni a scones-ból, de eltűntették a szervezők.) Így el kell hinni, hogy isteni volt. Egyébként ez egy pogácsa-szerű valami és, ha nincs a nevében a répa, ember nem jön rá, hogy tartalmaz ilyesmit.

A zsázsás cucc kicsit idegen volt, de minden isteni lett. (Ha valakit érdekel valamelyik recept, tessék bátran kérni!)

És tanítottak "szakácsosan" vágni! Annyira jó vagyok! :) Csak minden vágicsálás után HIDEG vízben kellett elmosni a kést és eltörölgetni a konyharuhánkban, amit a kötényünkről lógott. Nem keveset mostam, pedig szavam sem lehet, mert a "személyzet" folyamatosan leszedte a szennyest és mosogattak. Nekünk tényleg csak a kés maradt, de, mivel én főleg szeleteltem, ez sem volt kevés.

SIELTÜNK!!! Bebi szerint teljesen egyéni a stílusom! Párhuzamos hóekeívek, támasztott lendülettel... síző olvasók tudják, hogy ilyen nem létezhet: ha párhuzamos, nem lehet hóeke stb. És én vagyok az egyetlen, aki a lejtőn felfele megy HÁTRA!!! (Mert annyire f...sok a lejtőtől...)

Szóval harmadikán indultunk és 25 fok várt minket Murauban. Szerencsére Bebi álma teljesült: elérték az utolsó csúszást. Én nem vállaltam, mert én nemtok pikk-pakk átöltözni és féltem, hogy miattam lemaradnak a sporttársak. Én a könyvemmel mentem fel, ők a sível...

Másnap "csak" 11 fok volt, a hegyen szikrázó hó és CSAK mi! Nagyon kellemes volt az egész! Ötödikén még hó is esett, csak nekem, mert Bebi megigérte.

Szerintem jók voltak a pályák és a hó is. A többiek, persze lassúnak találták a havat, de ez a jó, van idő végig gondolni, hogy mit is kell csinálni. :)

És annyira helyesek, nem csesztetnek, ha leülök a könyvemmel, mert kis pihenés után már újra tudok csúszni.

Judit – immár hagyományosan – versenyt szervezett nekünk. Én lettem a rézsű siklás elsője és Bebi meg Eszter a demo bemutatóé.

Belefért vásárlás is és szülinapomra elmentünk – szintén hagyományosan – az ékszerészhez, aki örömmel felismert minket és geburstag? felkiáltással üdvözölt bennünket. Kaptam egy fülcsit Bebtől, a csajoktól meg macit (miért pont?) és egy főzőcskére befizetést. Húsvét brunch a téma, nagyon kiváncsi vagyok! Esztert viszem.

És itthon kiderült, hogy Judit megtalálta a kávéspoharaink eredetijeit a közeli Angliában és onnan rendelték meg, mert kicsit leamortizáltuk a készletet.

És bent a Cash flow... Nem is tudom mi a bánat az. Másfél nap kellett hozzá, hogy felfogjam. Szép feladat volt! És tudok már összeadni az excelben!

Sz. elbúcsúzott, innen szül. Maradt A. Asszem kicsit féltékeny rám, legalább is ahol lehet keresztbe rak. Persze, lehet, hogy véletlenül...

És még az várt itthon, hogy csak kapni tudok levelet, küldeni nem. Kiderült, hogy a rendszergazdám szervere összeomlott és ezért a baj. De két napig tartott, amíg a szolgáltatómtól kicsikartam a beállítást. Aranyos, hogy kértek egy jelszót tőlem, adtam, én beállítottam és nem működött. Mára kiderült, hogy ők kevésnek találták és megfejelték egy évszámmal... én meg csak próbálkoztam a szám nélküli változattal. Nemtom, meglepinek szánták vagymi... Most már az is műkszik!

Pénteken Ildi eltemette a papáját, minket Bebi képviselt. Azt mondja, szép volt a szertartás, Ildi beszélt a papáról és Bebi megkönnyezte...

Pénteken beiratkoztam egy gyalogló klubba... Hétfőn kezdünk. 17 kilót kellene legyalogolni... Nosza!

A MÚOSZban egészség nap keretében ezer féle vizsgálat, arra a napra szabit vettem ki.

Egyszerre ennyi helyre nem tudok elmenni egy nap alatt úgysem. A kamionban szemfenék, szemnyomás, hallás, tüdő, testösszetétel vizsgálat. Legyen elég annyi, hogy a súlyomhoz nem vagyok elég magas. Említenek valami vérnyomást is...

Érvizsgálat: egyszerre hívnak be többedmagammal, látok az enyiménél nagyobbat...

Tegnap voltam a dokinéninél, hogy mit mond ezekre: mérjem reggel-este a vérnyomásom, kaptam beutalót a nyaki ér vizsgálatához, és majd kapok 24 órás vérnyomásmérőt.

Bejelentkeztem egy dietetikushoz is, egy gyalogló klubba, szemtetkóra, szóval dübörög a tavasz!

Közben a legjobb barátomról kiderült, hogy újra előjött a daganata. Először 19 % esélyt adtak neki a túlélésre, túlélte. Több évig tünetmentes volt. Aztán, pont a nyaralás alatt jött ki újra... Túlélte. Megint tünetmentesség...

Most max. 6 évet adnak neki. Belemondták a képébe. Ma beszéltünk, azt mondja erősen néz az egész elé és TÚL AKAR ÉLNI!!! Úgy legyen. Nincs nekem annyi barátom, hogy csak úgy hulljanak!

Mi 6.-án jövünk meg és 7-8 meló... Lenne, de A MÚOSZ kikért a Választmányi ülésre, még várom, hogy elmehetek-e. (Szilvi SMS-t ígért.)

Bent levelet írtam Anginak, nekem meg Szilvi. Most adja át a melót, amit a következő héttől majd én csinálok. Izgi.

Ember kedden érkezett haza. Mari meg akart minket ünnepelni hívni, de lebeszéltem, mert Gebi összedőlt. Reggel 4-kor kelt, repült, vezetett, anyázott (:D) és délután esett haza. Még pár napig a neve is gondot jelentett, nemhogy a neme...

A családi buli végül szerdán zajlott, a bank után. Minket behívtak adatokat egyeztetni, majd' fél hét volt, mire végeztünk. Begi csak ott ült és bróbált kinézni a fejéből, nem nagy sikerrel. A bankos csaj is megjegyezte: Lehóczky úr le van amortizálva...

Bent, meg cincogás volt, főnökség elutazott és Szilvivel beosztottuk, hogy ki, mikor pihizik. El lehetett viselni... De, megjöttek...

Aztán a hosszú hétvége!!! Nekünk nagyon rövidke lett, Bebi nappalos és éjszakás volt, csak hétfőn tudtunk kimenni. Én meg meghívtam Gyuszit, aki külföldről jött haza és egy falat kajája sem volt.

Megetettem és itattam a két tesót, aztán Gyuszit lecseréltük a csajokra, este jöttek fel. Másnap grilleztünk, azt én nagyon bírom! Csak, sajnos Bebi husija büdi volt, ez lett az állandó jelzője (mint Hókarú Nauszikaá...) Ki is vágtuk a végén, de a mi kajánk jó lett. Eszter, meg kiharcolta a beígért palacsintát.

Tökéletes március 15 volt. (Lett volna, ha Ildi papája nem most hagy itt bennünket.) Így őt gyászoltam Ildivel. Személyesen sajnos nem ismertem, de Ildit ismerem és nagyon hálás vagyok a papának az egyetlen barátnőmért. Neki köszönhetem, hogy ő az, aki.

16 egy rettenet volt. A fönökség 4 napot akart bepótolni (pedig egyébként nem dolgozunk szombat-vasárnap). Most/azonnal/rögtön... Ez volt egész nap, az agyam kifolyt. Meló után tali Sz.-vel, akit asszem finoman berugattam... Én, meg nem is ebédeltem, elajándékoztam, mert azt gondoltam, hogy még egy kis sali és csirke és kihullik az össze fülem.

Ma meg hiába péntek, teljesen szerda feeling. (De legalább ebédeltem!) Kiderült, hogy mehetek szabira/síelni, mert Eszter ezért nyaforgott, így jó lesz!

Hááááát.... Asszem a kisdobosoknál volt ilyesmi utoljára. Egy csaj gründolta, hogy az önkori kezdjen velünk foglalkozni, mérjék fel a telkeket. De, nem is ez van igazán, ennél árnyaltabb a képlet. Mindenesetre, most mára egy közgyűlést hívott össze az Egyesület, ami 2000 óta műkszik. Ezen beszámolhatott a "Grál Lovag". Aki bejelentette, hogy egy foss az egész Egyesület és ő alapítványt akar, olyat, aminek ő az elnöke. Mert csak így lehet ezt a melót tovább vinni. Tök kiakadtam. Milyen görény, nem? Veri a mellét, hogy ő, ingyen, a telepért... Javasoltuk, hogy bővítsük ki az Egyesületet, lépjen be. Erre belépett, de mivel elnöknek nem választották meg, csak alelnöknek jelölték, ki is lépett. És megmagyarázta, hogy ő, csak elnökként tud tenni bármit is... kapja be. Annyira dedós volt és annyira felháborító! (Na, én, meg elnökségi tag lettem...)

Szóval vége lett a hétnek. Végül elblicceltem a tornát, helyette a piacra mentünk Eszterrel, 17.8 kg-t cipeltünk ketten haza (aztán lehívtuk Juditot a ház elé és minden ráakasztottuk, mert mi még a közértbe is bementünk...)

Főztem húslevest maceszgombóccal, rakottkrumplit álmodtam... és elmentünk Judittal a Burger King-be, mert le lehetett enni a Super Shop kártyán levő pontokat. Megtettük.

Délután hatalmas alvás, Eszter el Danielért... Este ünneplős lánykák jöttek, hogy Eszter kifesse őket. Meg átjött Daniel is, akit ilyenkor nagyon szánok: álldogál a térdig érő húsleves szagban, végignézi, hogy a lányaim mindenféle husokat zabálnak és meghallgatja a csirkék csipogását szülinapi buli előkészitése gyanánt. Aztán egyedül megy haza, hiszen Eszter bulizni indul!

Vasárnap korán kelés: kezdődik a verseny! Egész nap pizsiben gépezünk, lessük az eredményeket, nézzük az élő közvetítést. Nekem az első öt perc után elegem van a hóból, sífutásból... Ott meg több tízezren tülekednek, hogy a 90 km-t lefuthassák.

Még egy kis szunyó belefér délután, aztán guvvadunk a gép előtt tovább... Ezalatt az ember meg csak lejsztol és futkorász...

Az első befut, elesik, rókázik, sír... 3 óra 51 perc. Ez azt jelenti, hogy átlag több, mint 20 km-es átlaggal futott. Barom... A népviseletbe csomagolt bennszülött lyányka későn veszi észre, hogy a célegyenesbe fordult, lohol utána vállán a babérkoszorúval...

Ülünk és várunk. Nézzük az eredményeket, pontokat, amiket már érinthetett Beb. Azt látjuk, hogy elég hamar szétváltak Norbitól... Ez utóbbi jó félórával előbb abszolválja a távot... Őt látjuk beérni, mert magyar lobogót lenget.

Majd látjuk Bebit is! – vigasztaljuk magunkat, a gépet fényképezésre állítjuk. 16.33-ra jelzik... guvvadunk a gép előtt... Vajon milyen ruhában futott? Milyen a sapija...? Itt mindenki feketében, kékben... Nem látjuk. Aztán olvassuk az eredményt: 16.31-kor már bent volt: 8 óra 31 perc... Szép, na!

Hol a zászló...? (Persze az övét lengette Norbi, ezért ő max. a nyelvét lengethette...)

Sms-ekkel bombázzuk, aztán hívjuk. A hangja jó, nem cseng fáradtan, de szétmegyünk... újra hívjuk, újra megszakad... A cucca a hidegben állt, ennyit a jó Nokia sem bír ilyen hidegben...

Itthon kész a rács, ezt ő még nem tudja... Virággal mégsem várhatunk egy pasit!