Advent

Nem is vettem észre, hogy ennyire elrohant az idő. Az előbb még augusztus 20 volt, most meg már kezdődik az adventolás. :(

Eszter megkezdte a tanulmányait Belgiumban. Illetve szerintem egy hatalmas bulizásba csapott, minimálisan hallok a tanmenetről, ám többet a "sütiről", különböző italokról, partikról. Mindenesetre jól használja ki az idejét, sokat utazik onnan, mint tanuló mindenre van kedvezménye. Voltak a társakkal Amszterdamban, Brüsszelben, most Párizsban van a szentem. Sokat szkájpolunk, tele van élménnyel. Képeket küld és együtt kell nézni, mindet ellátja magyarázatokkal. Bebi mondogatja neki, hogy elég összefoglalni, nem akarjuk percről-percre átélni az élményeket. :)

Bebi kísérte ki még szeptemberben, egy hosszú hétvégét volt vele. Nagyon jó az elhelyezése, egy fiú koleszben van, amit nemrég nyitottak meg az erasmusos diákoknak is, így lett koedukált. Takarítanak rájuk, napi háromszori kaja van, ami még finom is. Élvezi, hogy tök egyedül van egy saját szobában. Egy magyar lányka van még ott, a többiek japánok, kínaiak, mexikóiak, olaszok. Úgy nyomja a franciát...!

Bent nálunk folyamatos pörgés. Indul egy új kiadványunk, én nagyon szerettem volna odakerülni, meg vissza a lapomhoz. De a főnök kijelentette, hogy nem enged. Hirdettek pályázatot arra a munkakörre... A vezetés elment könyvvásárra, közben lassan rájöttem, hogy a fél munkámat is meghírdettük. Amikor visszajöttek, ráugrottam az igazgatóasszonyra, hogy velem mi lesz, mert, ha felvesznek valakit, elmegy a fél munkám, fél bérem, ha visszajön a szülésből a kollégám, megy a másik fele. Némi vajúdás után belátta, hogy én kellek oda. Január elsejétől mehetek – mondta. Aztán a vezér megvétózta... Teljesen bilifüle lettem. Végül némi gondolkodás után választás elé állított: mehetek, de akkor visszavesz a béremből (a sokból) vagy maradjak, akkor nem nyúl a pénzemhez, még így sem, hogy a fele meló leadva. Hm... Vajon mit választok...? :)

Szóval MEGYEK! Tegnap voltak jelentkezők a helyemre. Nem is értem, 5 csajból ketten jó 20 perces késéssel estek be, előtte semmi telefon... Pedig mindnek megadtam az elérhetésünket. Nem jó antré...

A kolléganőm a februári műtétje óta panaszkodott fájdalmakra, az összes dokija elhajtotta, hogy ez belefér, nagy műtét volt. Szerencsétlen már a falat kaparta, végre talált egy  sebészt, aki eleve elküldte ultrahangra!!! Eddig senki sem tette. Most végre elküldték, és az kimutatta, hogy ott műtéti szövet (én vigyorogtam, hogy lehet, hogy kórházi szövet...) meg valami beazonosíthatatlan izé van ott. Elment műtétre, kiderült, hogy zsírdaganat és a műtéti szövet irritálta a szerencsétlent. Jól sikerült a műtét. De két és fél hétig otthon volt, addig meg én egyedül. A hétvégék szigorú alvással teltek, de még nem értem utól magam.

Judittal és Ildivel megyünk Bécsbe!!! Aztán Bebivel és Judittal újra! Imádom ilyenkor a várost, illatok, színek, puncsok!!!

Tegnap Beb aláírt és azóta teljesen maga alatt van... M E G  F O G J U K   T A N U L N I, hogy kell így élni!!!

Január elsejétől teljesen új élet!