petitségek

2011. június 27., hétfő

Családi vagyon

Újra belevágtam...

Csináltatom a képem. Építtetem bele a családi vagyont. Szerdán megkoronáznak, ma ezt készítették elő. Basszus, ahhelyett, hogy szebb lennék, egyre szarabbul nézek ki. (Nem kevés pénzért.) Ma csiszolás folyt, a végén kiderült, hogy egy elb...tt nagy lyukat gyártott a doki a pofámba, hogy legyen mit pótolni. A legendás szép mosolyomnak annyi. :'( Most gyakoroltam Esztóval, ha azt mondom (bocs) Lófasz, akkor nem látszik az űr. Na, ezért fogok csúnyán beszélni két napig.)

Holnap nagyon visszafogott nézés lesz csak. Semmi mosoly.

Ma kapott mankókat Eszter. Ezzel könnyebben szökdécsel. Nagyon ki van szolgáltatva egyébként és nagyon le vagyunk amortizálva. Erőből beteg. Babaként nagyon jó volt fürdetni... Ennyi idősen már veszitett a dolog a bájából, csak a rettegés maradt, hogy nehogy megcsússzon a kádban és még nagyobb legyen a baj. Izgalmamban az üveg habfürdő felét beleöntöm a kádba. Nem csoda, ha jön vissza a lefolyón. Akkor most azon ne szússzon el! A mankó, sajnos nem narancsszín, mint a képen volt. Holnaptól reméljük JÁRÓGIPSZ!

Nekem meg el kel megint kéretőznöm, hogy szerdán feltehessék a koronát... Brrrrrrr

A múzeumok Éjszakája izgi volt. Kezdtünk a Wam-ban. Na, oda ember nem fért be. Akkor javasoltam a földalattit, hogy ott minden állomáson performance van. Erre kiderült, hogy viszon karpántot nem lehet ott venni, de a fellépők még nem készültek elő. Elmentünk a Műcsarnokba, ott valami iszonyatot sikerült néznünk, de vettem sört Bebnek és páleszt magamnak. Beb rájött, hogy gálánsan a közös kártyánkról hívtam meg, ezen jól szórakozott.

Elmentünk a Közlekedési Múzeumba, ahol nagyon izgalmas autócsodákat láttunk és fényképeztünk, aztán Beb aludni akart. Rábeszéltem a Bélyegmúzeumra. Annyira kár, hogy éjfél után értünk oda. Tök jó volt az ismertetés, de belealudtam, haza akartam menni. Éjfél után mentünk haza... Teljesen ki voltam ütve másnap.

Beb szombaton nappalos volt, nekem maradt a babázás. Este zuhanyoztunk.

Vasárnap Maglódi, aztán nekem babázás és este fürdés. Hajmosással...

Izgi, na!

2011-06-27 23:03

Szóval Eszterke eltörte a jobb lábát. Magassarkú cipőben ment bulizni és, amikor hajnalban jött haza, a lába kifordult, ő térdere esett. Aztán rájött, hogy nem kényelmes sétálni, de még az Astoriától elment az Erzsébet hídig, de onnan taxit hívott, haza ment, aztán kiderült, hogy nincs elég pénze, a barátnője, akivel összeköltözött, felszaladt anyu lakásába pénzért, de nem tudta kinyitni az ajtót, erre Eszter rohant fel a magassarkújában, lehozta a kártyáját, átrohant az OTP-be, kivett pénzt és visszaügetett a taxihoz.

Juditnak nem tetszett a lába, izélgette, hogy dokihoz kell menni. Eszter hezitált és egész nap sziszegett. Végül rávette Judit, hogy a Péterfybe induljanak, de ott ki volt írva, hogy a Fiumei úton nézik meg a szar lábakat, erre "átsétáltak" oda. 3/4 5-től ültek ott, 7-kor végeztek. Törés, 10 nap fekvő gipsz. És kapott tetanuszt is. És szuriznia is kell magát...

Ma céges kirándulás. Zirc-Veszprém-Dörgicsének indult, de kiheréltük belőle Veszprémet, mert ott egy 30 perces séta lett volna csak és, amíg betalálunk, leparkolunk stb. pont elmegy a 30 p.

Reggel indultunk és annyira korrektül betartották az időket a kollégák, hogy maradt idő egy pisre. Tecsó. Én kétszer is elrohantam, hogy abszolváljam, a másodiknál kinéztem egy lábujjgyűrűt. Visszarohantam érte, de nem igazán tetszett. Erre rohanok ki, mert látom, hogy mingyá mennyi köll. De az a huncut fotocella nem nyílt ki (nyilván patkányra nem jelez) és teljes svunggal belefejeltem az üvegajtóba. Illetve orral. Rögtön marokra fogtam a nevezett szervet és röhögve-bőgve loholtam a buszhoz. Aztán kinyitottam a markomat és minden csupa vér volt. Jól megijedtem, hogy esetleg eltört vagymi. Letörölgettem a vért és némi kollegai segtséggel az arcomhoz ragasztottuk a bevert szervet egy hatalmas leukoplaszttal. Ez elég szarul állt, a buszban kértem egy kicsit diszkrétebb kötést. Az meg nem akart ragadni. Végül is tök mindegy, mert levettem a ragasztót, csak a pzs-vel törölgettem. Szerencsére csak felszakadt kicsit a bőr és nem az orrom vérzett. Szerintem azóta megnőtt a lopások száma, mert a biztonságiak azóta is a felvételeken röhögnek, amikor döngve belecsapódok az üvegajtóba. Végülis nekem is tetszett.

A kolléganőm Bunyós Pityunak szólított onnantól, és valami miatt, aki rám nézett, röhögésben tört ki. Igazából piszokul fáj, egy darabig biztos nem alszom hason.

Zirc nagyon szép, tetszett a templom is meg a könyvtár is. Sajnos az arborétum nézéséről nekem más elképzeléseim voltak, de ez is megvolt. Fél 3-ra értünk Dörgicsére, ahol a borkostoló és az ebéd várt. Izgi volt, mert én a fogyi miatt nemigen ehetek sem a pipi levesből, sem a pörköltböl, sem a palacsintából. Viszont helyette rántott gombafejeket kaptam, petrezselymes krumplival és salival. Isteni volt és friss.

Megérkezésünkkor egy pirinkó pálinkával vártak bennünket és utána rögtön betereltek a pincébe rizlinget kostolni. Na, az még jó volt. Aztán a bepálinkáztatott-berizlingeztetett népet harsány hermonikaszó mellett felterelték a kertbe és ott folytatódott a kostolás. 5 féle bort kínált a bácsi, de volt, amivel nem is ksérleteztem. Azokat össze kellett önteni egy kancsóba. Mondtam a többieknek, hogy így készül a dörgicsei küvé, és, vigyázzanak, mert ezt hozzák majd ötödik bornak. :D

Végül vettem a pálinkából meg a rizlingből. Borpárlat boróka ágyon a költemény, de nem leszek a rabja.

Csajkák még nem láttak élőben, orvost javasoltak telefonon, de – szerintem – nem kell. Reggel kiderül majd.

Érdekes volt a szertartás, a pap rengeteg semmit hordott össze, aztán bejelentete, hogy kapott egy nekrológot, felolvassa. De, szegény akkor tette előzőr, így majdhogynem szótagolt. Ciki volt, na. De, az is, hogy én írtam a szöveget és egy névelőt nem tett hozzá... Felolvasta az egészet. Pedig azért készült, hogy kiegészíthesse, hozzátegyen a tudományából.

Nem könnyű időszakban volt fiatal és nem könnyű időszakban lett feleség, anya.

Hosszú, egészséges élete során a családja volt az első. Mindig, mindenről képes volt lemondani imádott fiai javára. Utolsó pillanatig pontosan tisztában volt a gyerekek helyzetével, segített megoldani problémáikat, együtt örült velük a sikereiknek. Ő mindig a háttérben igyekezett maradni, csak a feltételeket biztosította gyermekei számára. Nevelése példaértékű lehetett, hiszen fiai is ennek szellemében nevelik gyermekeiket: valamennyi unoka jó eredménnyel tanul, végzi munkáját, tisztelettudó, jól nevelt.

Az ötvenes években, amikor Apinak nem sok lehetőség jutott, Ancsú kiállt a családért, biztosította a fiúk jó létét: mindennap finom étel került az asztalra, tiszta lakás és ruha várta a fiúkat.

Sokáig rituálé volt az Ancsú sütötte vasárnapi kuglóf felszelése. Legendásak voltak a közös karácsonyok, húsvétok, ahol Ancsú varácsolt terül-terülj asztalkámat a család számára és rendezett emlékezetes ünnepeket.

Ancsút humora sok mélyponton, családi konfliktuson segítette át. Háziassága méltó példa a lányunokák számára.

Szép, hosszú életet élt, szerencsésnek mondhatta magát, hiszen a család szeretete vette körül. Áldozatosan ápolták fiai, unokái.

Gyászolják fiai: Laci, Öcsi, Bandi; unokái: Judit, Eszter, Évi; menyei: Joli, Mari, Panni; unokahuga: Ági és számos barátja, rokona.

Ez volt az opusz. Tényleg csak kiindulásnak szántam, de őszintén gondoltam.

De azt már nem, hogy a család még itt sem fog össze, hogy a fiúk nem képesek a sírnál összeölelkezni vagy egymás kezét fogni. És miattam. Ez fáj, ezt szégyenlem. Engem lehet útálni, kiközösíteni, de miattam a testvéreknek szakítani...?!

Ez annyira gyáva megoldás. Én vállalom, hogy véleményem volt és leírtam. De tessék engem kihagyni és tessék a rokonoknak összeborulni!

Szegény Bebi nem érti, hogy a nagypofájú neje véleménye miatt nem is köszöntek neki. És tényleg, milyen megoldás, hogy A véleménye miatt eltapossuk B-t is? Pedig szegénynek fogalma sincs a körülményekről.

Ma meg teljesen elszálltam. Annyira szarul voltam, hogy Judit bejött értem és hazakísért, lefektetett. Vagy az időjárás vagy a család szétcincálása lehetett a ludas.

Ildit kergettem már hosszú ideje, de csak ma értem el. Szerencsére elszökött szabira, ez már kijárt neki. Én meg összetelefonálgattam Beb barátaiból párat, mert ő senkinek sem írt. Alig volt kellemetlen, hogy vasárnap szóltam a keddi búcsú miatt. Mindegy. Szép volt összeségében. Szép virágok, síró emberek...

Pénteken talán sörfesztivál keretében találkszom Ildivel és elcsábíthatom Beb-et is.

Unokanővérem fahangon telefonál pénteken, hogy iszonyat szarul van, vírusos nemtommi, senki sincs körülötte... Esetleg nem néznénk-e fel... Vigyorgtam, hogy persze, a lökött unokahugod elkaphatja... De, nekem már volt szombatra progim, így nem ugrottam a lehetőségre, hogy arra járjak, de felhívtuk Bebit, aki Csillén PALÁNTÁZOTT, hogy látogassa meg hazafelé, hogy mi is van. Telt-múlt az idő, Bebi sehol, hívom. Mondja, hogy Ágival van, nem is látszik betegnek, jókat röhögnek. Mondom, mesélje el neki Éyálékat, hogy mit töketlenkednek a lakással. Kicsit értetlenkedett, hogy minek, mondtam, hogy Áginak ugyanolyan rokona, mint nekem... Erre csodálkozott, hogy tényleg...? Ez furcsa lett és megkérdeztem, hogy ugye a M. Áginál ül? Erre hallkan csak annyit mondott, hogy otthon beszélünk majd... Szóval kiderült, hogy az én naccerű emberem elment a saját unokanővérét meglátogatni, a D. Ágit és azzal viháncoltak olyan lelkesen, ezért nem látszott betegnek az az Ági... :D

Beb szombaton a barátos buli helyett is palántázott, így megfűztem, hogy akkor már az én unokatesómat is látogassa meg. Megtette, de soha a büdös életben erre nem fogom bíztatni, mert minek. Ági feje tök máshol, aztán felélénkül és intézkedni akar és tök összekavar mindent. Megkövettem a férjemet és ennyi...

Nagggyon későn (vagy inkább korán) - feküdtem le és nagyon mélyen aludtam, nehéz volt az álomport kipiszkálni a szememből, de jó időt futottam. Megyek büszkén a metróba és aszongya rend éber őre, hogy nem jó a bérletem. Miért ne lenne jó?!

Ma már június van, az meg májusi. Basszus. Megpördültem, rohanok vissza a villamosra, hívom Esztert, hogy talizzunk a megállóban a bérlettel. És hívom Tótit, szépen artikulálva mesélem neki az egész sztorit, amikor jön az ellenőr. Erre leugrom az Oktogonnál, hívom Esztert, hogy oda kellene a bérlet... SMS-ezek Anginak, hogy közlekedek, de jövök. Eszter jött, minden okés volt a végére, de a hátamon patakzott a víz...

Kaptam tőle egy csomó jópofa dolgot: gumigyűrűt, macikát (miért pont?), Fantát, és hozott a Pikasszó múzeumból olyan velaszkézes képet... Ami a kedvencem. Az Infánsnő... Ebből képződött egy igazi pikasszós megoldás, a sokszemű kislány a hatlábú kutyával...

Meg, mutatta volna a képeit, de belealudtam (bocsi) asszem az ezredik után... :) Ma folyt. köv.

Újra járok a szurkodós dokihoz, mert elburjánoztam itten. És vettem viszkit, mert a doki néni szerint csak azt lehet inni, ha inni kell... Így azt teszem, orvosi rendelvényre!

A temetés kedden lesz, előtte még jegyzőkönyvezem az értekezletet, aztán ügetek oda. Még a papnak kell valamit összeállítani ancsúról, asszem ezt nekem kell megírni még ma...



2011. június 27., hétfő Családi vagyon Újra belevágtam... Csináltatom a képem. Építtetem bele a családi vagyont. Szerdán megkoronáznak, ma ezt készítették elő. Basszus, ahhelyett, hogy szebb lennék, egyre szarabbul nézek ki. (Nem kevés pénzért.) Ma csiszolás folyt, a végén kiderült, hogy egy elb...tt nagy lyukat gyártott a doki a pofámba, hogy legyen mit pótolni. A legendás szép mosolyomnak annyi. :'( Most gyakoroltam Esztóval, ha azt mondom (bocs) Lófasz, akkor nem látszik az űr. Na, ezért fogok csúnyán beszélni két napig.) Holnap nagyon visszafogott nézés lesz csak. Semmi mosoly. Ma kapott mankókat Eszter. Ezzel könnyebben szökdécsel. Nagyon ki van szolgáltatva egyébként és nagyon le vagyunk amortizálva. Erőből beteg. Babaként nagyon jó volt fürdetni... Ennyi idősen már veszitett a dolog a bájából, csak a rettegés maradt, hogy nehogy megcsússzon a kádban és még nagyobb legyen a baj. Izgalmamban az üveg habfürdő felét beleöntöm a kádba. Nem csoda, ha jön vissza a lefolyón. Akkor most azon ne szússzon el! A mankó, sajnos nem narancsszín, mint a képen volt. Holnaptól reméljük JÁRÓGIPSZ! Nekem meg el kel megint kéretőznöm, hogy szerdán feltehessék a koronát... Brrrrrrr A múzeumok Éjszakája izgi volt. Kezdtünk a Wam-ban. Na, oda ember nem fért be. Akkor javasoltam a földalattit, hogy ott minden állomáson performance van. Erre kiderült, hogy viszon karpántot nem lehet ott venni, de a fellépők még nem készültek elő. Elmentünk a Műcsarnokba, ott valami iszonyatot sikerült néznünk, de vettem sört Bebnek és páleszt magamnak. Beb rájött, hogy gálánsan a közös kártyánkról hívtam meg, ezen jól szórakozott. Elmentünk a Közlekedési Múzeumba, ahol nagyon izgalmas autócsodákat láttunk és fényképeztünk, aztán Beb aludni akart. Rábeszéltem a Bélyegmúzeumra. Annyira kár, hogy éjfél után értünk oda. Tök jó volt az ismertetés, de belealudtam, haza akartam menni. Éjfél után mentünk haza... Teljesen ki voltam ütve másnap. Beb szombaton nappalos volt, nekem maradt a babázás. Este zuhanyoztunk. Vasárnap Maglódi, aztán nekem babázás és este fürdés. Hajmosással... Izgi, na! 2011-06-27 23:03 2011. június 21., kedd Vakációóóóó! Szóval Eszterke eltörte a jobb lábát. Magassarkú cipőben ment bulizni és, amikor hajnalban jött haza, a lába kifordult, ő térdere esett. Aztán rájött, hogy nem kényelmes sétálni, de még az Astoriától elment az Erzsébet hídig, de onnan taxit hívott, haza ment, aztán kiderült, hogy nincs elég pénze, a barátnője, akivel összeköltözött, felszaladt anyu lakásába pénzért, de nem tudta kinyitni az ajtót, erre Eszter rohant fel a magassarkújában, lehozta a kártyáját, átrohant az OTP-be, kivett pénzt és visszaügetett a taxihoz. Juditnak nem tetszett a lába, izélgette, hogy dokihoz kell menni. Eszter hezitált és egész nap sziszegett. Végül rávette Judit, hogy a Péterfybe induljanak, de ott ki volt írva, hogy a Fiumei úton nézik meg a szar lábakat, erre "átsétáltak" oda. 3/4 5-től ültek ott, 7-kor végeztek. Törés, 10 nap fekvő gipsz. És kapott tetanuszt is. És szuriznia is kell magát... Mi így vakációzunk! 2011-06-21 10:59 2011. június 17., péntek Burlesk Ma céges kirándulás. Zirc-Veszprém-Dörgicsének indult, de kiheréltük belőle Veszprémet, mert ott egy 30 perces séta lett volna csak és, amíg betalálunk, leparkolunk stb. pont elmegy a 30 p. Maradt a másik kettő. Reggel indultunk és annyira korrektül betartották az időket a kollégák, hogy maradt idő egy pisre. Tecsó. Én kétszer is elrohantam, hogy abszolváljam, a másodiknál kinéztem egy lábujjgyűrűt. Visszarohantam érte, de nem igazán tetszett. Erre rohanok ki, mert látom, hogy mingyá mennyi köll. De az a huncut fotocella nem nyílt ki (nyilván patkányra nem jelez) és teljes svunggal belefejeltem az üvegajtóba. Illetve orral. Rögtön marokra fogtam a nevezett szervet és röhögve-bőgve loholtam a buszhoz. Aztán kinyitottam a markomat és minden csupa vér volt. Jól megijedtem, hogy esetleg eltört vagymi. Letörölgettem a vért és némi kollegai segtséggel az arcomhoz ragasztottuk a bevert szervet egy hatalmas leukoplaszttal. Ez elég szarul állt, a buszban kértem egy kicsit diszkrétebb kötést. Az meg nem akart ragadni. Végül is tök mindegy, mert levettem a ragasztót, csak a pzs-vel törölgettem. Szerencsére csak felszakadt kicsit a bőr és nem az orrom vérzett. Szerintem azóta megnőtt a lopások száma, mert a biztonságiak azóta is a felvételeken röhögnek, amikor döngve belecsapódok az üvegajtóba. Végülis nekem is tetszett. A kolléganőm Bunyós Pityunak szólított onnantól, és valami miatt, aki rám nézett, röhögésben tört ki. Igazából piszokul fáj, egy darabig biztos nem alszom hason. Zirc nagyon szép, tetszett a templom is meg a könyvtár is. Sajnos az arborétum nézéséről nekem más elképzeléseim voltak, de ez is megvolt. Fél 3-ra értünk Dörgicsére, ahol a borkostoló és az ebéd várt. Izgi volt, mert én a fogyi miatt nemigen ehetek sem a pipi levesből, sem a pörköltböl, sem a palacsintából. Viszont helyette rántott gombafejeket kaptam, petrezselymes krumplival és salival. Isteni volt és friss. Megérkezésünkkor egy pirinkó pálinkával vártak bennünket és utána rögtön betereltek a pincébe rizlinget kostolni. Na, az még jó volt. Aztán a bepálinkáztatott-berizlingeztetett népet harsány hermonikaszó mellett felterelték a kertbe és ott folytatódott a kostolás. 5 féle bort kínált a bácsi, de volt, amivel nem is ksérleteztem. Azokat össze kellett önteni egy kancsóba. Mondtam a többieknek, hogy így készül a dörgicsei küvé, és, vigyázzanak, mert ezt hozzák majd ötödik bornak. :D Végül vettem a pálinkából meg a rizlingből. Borpárlat boróka ágyon a költemény, de nem leszek a rabja. Csajkák még nem láttak élőben, orvost javasoltak telefonon, de – szerintem – nem kell. Reggel kiderül majd. Most pihi és holnap Csille. 2011-06-17 22:55 2011. június 8., szerda Temetés Hát megvolt tegnap. Csak remélni tudom, hogy a fiúk megbékéltek belül. Érdekes volt a szertartás, a pap rengeteg semmit hordott össze, aztán bejelentete, hogy kapott egy nekrológot, felolvassa. De, szegény akkor tette előzőr, így majdhogynem szótagolt. Ciki volt, na. De, az is, hogy én írtam a szöveget és egy névelőt nem tett hozzá... Felolvasta az egészet. Pedig azért készült, hogy kiegészíthesse, hozzátegyen a tudományából. Dr. Lehóczky Gyuláné, Bucher Mária 1918 február 26.-án született. Nem könnyű időszakban volt fiatal és nem könnyű időszakban lett feleség, anya. Hosszú, egészséges élete során a családja volt az első. Mindig, mindenről képes volt lemondani imádott fiai javára. Utolsó pillanatig pontosan tisztában volt a gyerekek helyzetével, segített megoldani problémáikat, együtt örült velük a sikereiknek. Ő mindig a háttérben igyekezett maradni, csak a feltételeket biztosította gyermekei számára. Nevelése példaértékű lehetett, hiszen fiai is ennek szellemében nevelik gyermekeiket: valamennyi unoka jó eredménnyel tanul, végzi munkáját, tisztelettudó, jól nevelt. Az ötvenes években, amikor Apinak nem sok lehetőség jutott, Ancsú kiállt a családért, biztosította a fiúk jó létét: mindennap finom étel került az asztalra, tiszta lakás és ruha várta a fiúkat. Sokáig rituálé volt az Ancsú sütötte vasárnapi kuglóf felszelése. Legendásak voltak a közös karácsonyok, húsvétok, ahol Ancsú varácsolt terül-terülj asztalkámat a család számára és rendezett emlékezetes ünnepeket. Ancsút humora sok mélyponton, családi konfliktuson segítette át. Háziassága méltó példa a lányunokák számára. Szép, hosszú életet élt, szerencsésnek mondhatta magát, hiszen a család szeretete vette körül. Áldozatosan ápolták fiai, unokái. Gyászolják fiai: Laci, Öcsi, Bandi; unokái: Judit, Eszter, Évi; menyei: Joli, Mari, Panni; unokahuga: Ági és számos barátja, rokona. Ez volt az opusz. Tényleg csak kiindulásnak szántam, de őszintén gondoltam. De azt már nem, hogy a család még itt sem fog össze, hogy a fiúk nem képesek a sírnál összeölelkezni vagy egymás kezét fogni. És miattam. Ez fáj, ezt szégyenlem. Engem lehet útálni, kiközösíteni, de miattam a testvéreknek szakítani...?! Ez annyira gyáva megoldás. Én vállalom, hogy véleményem volt és leírtam. De tessék engem kihagyni és tessék a rokonoknak összeborulni! Szegény Bebi nem érti, hogy a nagypofájú neje véleménye miatt nem is köszöntek neki. És tényleg, milyen megoldás, hogy A véleménye miatt eltapossuk B-t is? Pedig szegénynek fogalma sincs a körülményekről. Ma meg teljesen elszálltam. Annyira szarul voltam, hogy Judit bejött értem és hazakísért, lefektetett. Vagy az időjárás vagy a család szétcincálása lehetett a ludas. Ildit kergettem már hosszú ideje, de csak ma értem el. Szerencsére elszökött szabira, ez már kijárt neki. Én meg összetelefonálgattam Beb barátaiból párat, mert ő senkinek sem írt. Alig volt kellemetlen, hogy vasárnap szóltam a keddi búcsú miatt. Mindegy. Szép volt összeségében. Szép virágok, síró emberek... Ma Beb kiment külön búcsúzni... Iszonyat sokat fogyott... Remélem Pünkösdkor valamiféle pihi lesz. (Volt nekem magánéleti problémám is, de megoldódni látszik...) Pénteken talán sörfesztivál keretében találkszom Ildivel és elcsábíthatom Beb-et is. Hát így gyászolunk... 2011-06-08 23:23 2011. június 6., hétfő Ágik Unokanővérem fahangon telefonál pénteken, hogy iszonyat szarul van, vírusos nemtommi, senki sincs körülötte... Esetleg nem néznénk-e fel... Vigyorgtam, hogy persze, a lökött unokahugod elkaphatja... De, nekem már volt szombatra progim, így nem ugrottam a lehetőségre, hogy arra járjak, de felhívtuk Bebit, aki Csillén PALÁNTÁZOTT, hogy látogassa meg hazafelé, hogy mi is van. Telt-múlt az idő, Bebi sehol, hívom. Mondja, hogy Ágival van, nem is látszik betegnek, jókat röhögnek. Mondom, mesélje el neki Éyálékat, hogy mit töketlenkednek a lakással. Kicsit értetlenkedett, hogy minek, mondtam, hogy Áginak ugyanolyan rokona, mint nekem... Erre csodálkozott, hogy tényleg...? Ez furcsa lett és megkérdeztem, hogy ugye a M. Áginál ül? Erre hallkan csak annyit mondott, hogy otthon beszélünk majd... Szóval kiderült, hogy az én naccerű emberem elment a saját unokanővérét meglátogatni, a D. Ágit és azzal viháncoltak olyan lelkesen, ezért nem látszott betegnek az az Ági... :D Beb szombaton a barátos buli helyett is palántázott, így megfűztem, hogy akkor már az én unokatesómat is látogassa meg. Megtette, de soha a büdös életben erre nem fogom bíztatni, mert minek. Ági feje tök máshol, aztán felélénkül és intézkedni akar és tök összekavar mindent. Megkövettem a férjemet és ennyi... Szombat este és vasárnap délután Könyvhét... Fantasztikus hangulata volt! Jó érzés annyi könyv között mászkálni! 2011-06-06 11:04 2011. június 1., szerda Jézusom! Ez a reggel...! Nagggyon későn (vagy inkább korán) - feküdtem le és nagyon mélyen aludtam, nehéz volt az álomport kipiszkálni a szememből, de jó időt futottam. Megyek büszkén a metróba és aszongya rend éber őre, hogy nem jó a bérletem. Miért ne lenne jó?! Ma már június van, az meg májusi. Basszus. Megpördültem, rohanok vissza a villamosra, hívom Esztert, hogy talizzunk a megállóban a bérlettel. És hívom Tótit, szépen artikulálva mesélem neki az egész sztorit, amikor jön az ellenőr. Erre leugrom az Oktogonnál, hívom Esztert, hogy oda kellene a bérlet... SMS-ezek Anginak, hogy közlekedek, de jövök. Eszter jött, minden okés volt a végére, de a hátamon patakzott a víz... A cég előtt pont Angival egyszerre érkeztem, ő meg nem is nézte az SMS-t. Juci megérkezett!!! Kaptam tőle egy csomó jópofa dolgot: gumigyűrűt, macikát (miért pont?), Fantát, és hozott a Pikasszó múzeumból olyan velaszkézes képet... Ami a kedvencem. Az Infánsnő... Ebből képződött egy igazi pikasszós megoldás, a sokszemű kislány a hatlábú kutyával... Meg, mutatta volna a képeit, de belealudtam (bocsi) asszem az ezredik után... :) Ma folyt. köv. Itt ezerrel Könyvfesztivál... Talán kis pihi... Szombaton EgészségLiget Tamásékkal... Újra járok a szurkodós dokihoz, mert elburjánoztam itten. És vettem viszkit, mert a doki néni szerint csak azt lehet inni, ha inni kell... Így azt teszem, orvosi rendelvényre! A temetés kedden lesz, előtte még jegyzőkönyvezem az értekezletet, aztán ügetek oda. Még a papnak kell valamit összeállítani ancsúról, asszem ezt nekem kell megírni még ma... Buli az élet! 2011-06-01 08:43